A Békés Iskolák program az amerikai pszichiáter, Stuart W. Twemlow, és a pszichológus, gyermekjogi szakértő, Frank C. Sacco szerzőpáros negyven éves kutató- és terepmunkáján alapuló módszer, az iskolai erőszak megelőzésére és kezelésére, amelyet ma már a világ számos iskolájában (Amerikában, Jamaicában, Ausztráliában és Magyarországon) sikerrel alkalmaznak.
A Békés Iskolák program hosszú távú megoldást jelenthet az agresszió megelőzésére, illetve, az iskolai konfliktusok békés rendezésének elsajátítására. A szemlélet lényege, hogy az iskolában keletkező agresszív megnyilvánulásokat és bántalmazást az iskola légköréből, az egész iskolára kiterjedő kapcsolati rendszerek sajátosságaiból vezeti le.
Eszerint, minden bántalmazás három szerep kölcsönös meglétét és egymásra hatását feltételezi: minden bántalmazáshoz bántalmazóra, áldozatra és szemlélő közönségre van szükség. A szemlélet újdonsága és legfontosabb eleme annak felismerése, hogy a bántalmazás kimenetelét a szemlélők hozzáállása határozza meg. Ők azok, akik uszításukkal, vagy passzív, nemtörődöm bámészkodásukkal jóváhagyják és felerősítik a bántalmazást, és hozzájárulnak annak negatív kimeneteléhez. De rajtuk múlik az is, hogy aktív beavatkozásukkal, a bántalmazó magatartás elutasításával és az áldozat védelmezésével megakadályozzák vagy elejét veszik-e a bántalmazásnak. A Békés Iskolák program célkitűzése a szemléletváltás kialakítása, a passzív szemlélők hozzáállásának megváltoztatása. A program üzenete: „Ne legyél bántalmazó, ne viselkedj áldozatként, ne legyél passzív szemlélő!”. „Avatkozz be, ítéld el a bántalmazást, fékezd meg a bántalmazót, és állj ki az áldozatok mellett, védd meg őket!”
A program az intézmény egészére kiterjedő, rendszerszintű beavatkozás előnyét egyesíti az alulról szerveződő önkéntesség erejével. A megvalósításba a teljes iskolai közösséget bevonja, a tanárokon és diákokon túl, a szülőket és a segítő személyzetet, sőt külső szakembereket, önkénteseket is. A Békés Iskolák projekt az iskolában futó bármely programmal összeegyeztethető, szemléletével más bántalmazás-ellenes vagy egyéb, közösségépítő program hatását is felerősíti. Más programokkal szembeni különlegessége, hogy a résztvevők belső motivációin, önkéntes elköteleződésén, azaz, mindenekelőtt az iskola belső erőforrásain alapul. Az önkéntesség, a belső erőforrások kreatív kiaknázása, és a közösség működésmódjába beépülő szemléletváltás, a rendszer megváltozása és a légkör átalakulása garantálja hosszú távú fenntarthatóságát. Ez a projekt valójában nem klasszikus értelemben vett „program”, nem előre megírt, uniformizált, az iskolákba kívülről bevitt forgatókönyv. Csupán lélektanilag és rendszerelméletileg jól megalapozott, rugalmasan alakítható útmutató, amely az adott intézmény sajátos igényeihez igazítható. Pontosabban filozófia, melynek szellemében minden iskola maga tervezi meg, dolgozza ki és valósítja meg saját programját.