Adler Katával készült interjút közölt az SOS Gyermekfalvak portál.
“Kinek kellene tennie az iskolai bántalmazások ellen?
Ezt valahogy mi felnőttek együtt hoztuk össze generációk alatt és most közösen kell azon dolgoznunk, hogy jobb legyen a gyerekeinknek. Amikor elkezdünk egy osztálynyi gyerekkel foglalkozni és kérjük őket, hogy osszák meg velünk az élményeiket ebben a témában, az az érzésem, mintha megnyitnék egy feszülő zsákot. A gyerekek rengeteget beszélnek és nagyon bántja őket minden ilyen helyzet, és az is, hogy nincs erről komolyan szó az iskolában.
Azt gondolom, hogy a zaklató helyzeteket az olyan téveszmék is fenntartják, amit a felnőttek működtetnek. Például ki ne hallotta volna már, hogy “ugyan, ez a gyerekkor velejárója, én is kibírtam, ne törődj vele, okos enged, szamár szenved,…”.
Vagy amikor egy tanár vagy óvónő széttárja nekem a kezét és azt mondja arról a gyerekről, akit a társai amiatt csúfolnak, mert idegesítő vagy furcsán viselkedik, hogy “de hát tényleg idegesítő és fura”, és ezzel el van az egész részükről intézve. A bántalmazás azért terjedhetett el és része még mindig a gyerekek mindennapjainak, mert mi felnőttek nem tudjuk a helyén kezelni, nem ismerjük fel a jelentőségét.”
A cikk teljes terjedelmében itt olvasható: https://gyereksorsok.blog.hu/2018/09/10/az_iskolai_zaklatast_a_felnottek_tartjak_eletben?token=84d055d462f4e77f520d796a24f4e465